Más vagyok?

Biztosan többen hallottatok már arról, hogy a közszférában nagyobb volumenű leépítéseket terveznek. Mint korábban írtam, én is csinovnyik vagyok, így ez engem is személyesen érint. A hivatalban az utóbbi napok, hetek, hónapok, a leépítés körüli hisztériával telnek. Próbálom kizárni, mert nagyon zavar a munkában a folyamatos negatív kombináció, mégsem tudom magam teljesen kivonni alóla, hiszen… Tovább »

Az élet csupa változás, hiába szeretnének sokan bebetonozni bizonyos állapotokat. Az egyetlen dolog, ami állandó, hogy semmi sem állandó. Aki nem tud része lenni a változásoknak, annak folyamatos feszültség, szorongás jut osztályrészéül. Én nehezen bírom az állandóságot, alapból úgy vagyok berendezve, hogy szükségem van a pörgésre, a változásokra. Szeretek új dolgokat felfedezni, szeretem magamba szívni… Tovább »

Szinte esélytelen, hogy a mai nappal képes legyek egy újabb blogbejegyzésre. Egy óra van még hátra ebből a napból. Tegnap este négy órát aludtam, majd ma este nyolc és kilenc óra között háromnegyed órát szunyókáltam, és most mindenki alszik, csak én vagyok ébren.  Könnyebb így írni egyébként, sokkal jobban tudok befelé figyelni, ráadásul éjjel írni… Tovább »

Lassan négy éve lesz már, hogy abbahagytam ennek a blognak az írását. Azóta sem vitt rá a lélek, hogy töröljem. Folytatni akartam, nem akartam törődni azzal, hogy hogyan próbálták belém fojtani a szót.Egy hosszabb távú részeredményt sikerült elérniük, de ez csak azt bizonyítja, hogy öregszem. Annyira talán még nem vagyok öreg, hogy végleg feladjam. Apám… Tovább »

– Anya, elmondhatom azt a verset amit ma tanultunk az iskolában? – kérdezte a kisfiam két hónapja az egyik nap, amikor este a tankönyveit bepakolta a táskájába a másnapi órarend szerint. – Persze, mondd csak! Szívesen meghallgatom – mondtam lelkesen és gyanútlanul. Amint csillogó szemmel belekezdett Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra…… Tovább »

Ironikus, hogy pont azután, hogy elkezdtem arról írni, hogy túlzsúfolt életembe hogyan fért bele ennek a blognak az elkezdése, végül mégis egy kis szünetet tartottam az írásban. Az időről akartam írni. Arról, hogy jó szervezéssel, ha akarjuk, megoldhatjuk, hogy mindenre legyen időnk. Alaposan leszerepeltem már rögtön e témáról való okoskodásom első bejegyzése után, úgy tűnik…. Tovább »

Azt szokták mondani, hogy arra van ideje az embernek, amire akarja, hogy legyen. Évek óta egyre fontosabbnak érzem, hogy az írásra jusson időm, de időről-időre vannak nehezítő körülmények az ügyben. Korábban gyakran éreztem úgy, hogy ha írok, az időpocsékolás. Ez az érzés főleg a házasságom ideje alatt volt igazán frusztráló. Olyannyira, hogy amikor például veszélyeztetett… Tovább »

A pár napja említett irodalmi pályázat nyertesei tegnap este olvasták fel a műveiket a Roham Bárban. Nagyon szerettem volna elmenni, és sokáig versenyben volt ez a felolvasás egy másik programmal együtt, ami viszont este hétkor kezdődött és szintén elég érdekesnek ígérkezett, végül mégsem tudtunk tegnap otthonról eljutni sehova. Ahogy hazaértem a melóból, beestem az ágyba,… Tovább »

Ma reggel, ahogy megkaptam a reggeli Metropol adagomat felfedeztem az olvasói levelek rovatban, hogy közzétették az írásomat. Igaz, kissé lerövidítették, átszerkesztették, de valahogy bele kellett férni a meghatározott terjedelemben. Így is az egész rovatot elfoglaltam. Ez most jól esett nagyon. Köszönet a szerkesztőségnek érte!... Tovább »

A 7-es a szerencseszámom, tehát ez lesz az utolsó rész. Legutóbb bemutattam azokat az internetes fórumokat, oldalakat, ahol az elmúlt tizennégy évben írtam. Írtam arról is, hogy hol milyen nevet használtam. Most már az utolsó gondolat következik erről, a “Más vagyok?” koncepciója. Két évvel ezelőtt kitaláltam, hogy írok egy könyvet, ami a másságról fog szólni,… Tovább »