Más vagyok?

Két napja írtam arról, hogyan kezdtem el “Az őrült” című regényemet. Ott tartottam a történetemben, hogy a nagynéném, amikor visszaadta az ott felejtett füzetemet, azt mondta az apámnak, hogy jó lenne, ha elvinnének pszichológushoz, mert valami nagy baj lehet velem, ha ilyet írok. Nyári szünet volt, nem volt iskola. A nevelőanyám és a húgom nem… Tovább »

Tegnap írtam már arról, hogy volt egy verses füzetem, ami “Naivságok füzete” címet kapta tőlem, és abba írtam a verseimet, és vittem be minden nap az iskolába, hogy az osztálytársaim olvasni tudják. Hamar megtelt az első füzet, és nem sokkal azután, hogy a napi szerelmes verseken túlléptem, kezdhettem egy új füzetet, mert betelt az első…. Tovább »

Foglalkozásomat tekintve nem vagyok író, mégis lélekben már régóta írónak érzem magam. Nyolc-tíz évesen írtam életem első versét, amikor otthon unatkoztam mumpszosan. Akkoriban még írtam néhányat, majd gyerekesnek éreztem az egészet, és abbahagytam. Pár évvel később kamaszként újra verseket kezdtem írni, de akkor már nem csak úgy, unalomból, hanem konkrétan azzal a céllal, hogy a… Tovább »

Kamaszként különbözni akartam másoktól. Egyéniség akartam lenni. Ki akartam tűnni a tömegből. Más akartam lenni. Mégis túl átlagosnak, hétköznapinak éreztem magam. Ma már annak örülök inkább, ha azt érzem, hogy nem különbözöm másoktól, ha azt a visszajelzést kapom, hogy nem vagyok annyira más és engem is megillet ugyanaz a bánásmód, ugyanazok a jogok, mint bárkit…. Tovább »