Ada egyszerű kislány. Ezer ilyet láthatsz. Folyton mosolyog, szalad a szél után. Ha hintázik, azt képzeli repül; vidám tekintetével megbolondítja a környezetét.
Egy derűs nyári reggelen együtt ébredt a nappal. Kitárta az ablakot és leste, hogyan kapaszkodik az életet adó vörös korong a fák fölé és pompáznak a felhők ezerféle színben fényétől.
Beleszeretett a feketerigó énekébe és kiugorva az ablakból futott utána.
Az erdőbe érve elvesztette szem elől a madarat. Megtorpant egy pillanatra, majd kisvártatva egy tarka lepkét követett. Megszagolta a virágokon a pillangó illatát. A virágportól tüsszentett és felnevetett. Karját kitárva forogni kezdett, amíg el nem szédült és kuncogva a fűbe pottyant. Hanyatt fekve szemlélte az eget, majd négykézláb mohanéző körútra indult.
Ekkor pillantotta meg az aprócska kígyót egy fa tövében. Óvatosan közelített felé, majd halk hangon szólította:
– Szia kígyócska – a kígyó felkapta a fejét és a hang felé fordult.
– Én Ada vagyok – Ada kinyújtotta a kezét.
A kígyó villámgyorsan a kislány ujjaira tekeredett és vaksi tekintettel fürkészte. Ada meglepetten felsikoltott és becsukta a szemeit. A kígyó nem mozdult.
– Kígyócska – szólalt meg félénken nyitva szemeit a gyermek – Ugye nem fogsz megmarni?
Semmi sem történt, csak a szél susogott a fák között és játékosan megcibálta a lány szőke fürtjeit.
– Jó. Akkor a barátom leszel – kacagott Ada – Megmutatom neked az erdőt. Megmutatok minden szépet itt – váratlanul felugrott és rohanni kezdett.
– Érzed kígyócska? – kiabált önfeledten – Érzed a szél simogatását? Érzed ezeket a csodás illatokat? Hallod a madarak énekét? Szaladjunk a tóhoz! – a kígyó szorosabban csavarodott ujjaira és mélyen lapult.
A Nap tompított fénnyel ragyogott a tó felszínén.
– Nézd kígyócska – csacsogott a lány, a kígyót a víz fölé tartva – Nézd, ott vagy a vízben te is, meg én is – ujjai már egészen elfehéredtek a kígyó szorításától.
– Csöppem, kicsi kígyócskám – becézte – De hiszen te félsz – simogatni kezdte a kígyó fejét, mire az állat ellazult kissé és Ada ujjaiban újra járt a vér.
– Szeretlek kígyócska. Mondj valamit! – kérlelte.
A kígyó meredten bámulta. Ada elszomorodott. – Nem tudsz beszélni? – kis szeme könnyektől homályosult el.
– Neked adnám a hangom, neked adnám a nyelvem – sírta – Megnémulnék én, csak elmondd, hogy mire gondolsz – puha csókot adott a kígyó feje búbjára.
Az váratlanul mozdult és kitépte a lány nyelvét.
Ada megremegett és a fájdalom könnyei csordultak végig az arcán.
– Ada – suttogta a kígyó – Beszélek én, ha kéred. Azt kérded, mire gondolok? Arra gondoltam, hogy milyen jó meleg a tested és az enyém hideg. A Nap sugarában fürdőzöm, ha fel akarok melegedni. Éjszakára mégis hideg marad a bőröm. És a te bőröd milyen bársonyos.
Adát nyugalomba ringatta a kígyó csendes szava. Ajkán halvány mosoly játszadozott.
– Azt kérded, látom-e a szépségeket? – szólalt meg újra a kígyó – Nem én. Nem látom. Nem látom, amiről mesélsz. Az én szemem csak arra való, hogy az áldozatomat lássam, csak a test melegét érzem. Nem tudom, milyen az, ami szép. De, ha – sejtelmesen elhallgatott, majd folytatta – de, ha nekem adnád a szemeidet, akkor láthatnám. Ada bólintott és a kígyó kitépte a gyermek szemeit. A fájdalom villámként cikázott végig a kislány testén, utolsó könnycsepp csordult ki lezárt szemhéjai mögül.
– Fényes – szólt a kígyó – Fényes minden. És színes – Adát nézte – De te vagy a legszebb minden létező dolog közül.
Adának mosolyt csalt arcára a bók. Simogatni kezdte újra a kígyó fejét.
– Azt mondtad, hogy szeretsz – jegyezte meg a kígyó – Szeretsz még? – kérdezte.
Ada hevesen bólogatott.
– Én nem tudlak szeretni – sziszegte a kígyó – Nincsenek érzéseim – várakozó tekintettel figyelte a lányt.
Ada ismét bólintott és ujjaival a szíve felé mutatott. A kígyó gyorsan és mohón vette el az adományt.
A gyermek teste rongybabaként zuhant a fűbe.
– Ada, kicsikém – kúszott arcához a kígyó – Nagyon fáj?
A kislány nem mozdult.
– Szólalj meg! Nyisd ki a szemed! Érezz! – kérte a kígyó – Most már tudok szeretni.
A szőke tincseket még utoljára emelte fel a szél.
Kollát Ivett (Szeged, 2000.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: